Úgy döntöttem, hogy előveszem a naplómat, átnézem, hogy miket írtam bele. Most is írni fogok bele. Emlékszem, kiskoromban imádtam naplóba írni, talán ha most is elkezdek írni, talán kedvet kapok hozzá.
Egy nagy bögre kakaóval huppantam le a fotelbe. Remegő kézzel elővettem a naplómat, majd megkerestem a kulcsát. Kinyitottam, éreztem ahogyan könny szökik a szemembe. Úristen! De rég volt! Nyolc évesen kezdtem a naplóírást. Tudjátok, az ilyen csúnya gyerek írás, nagy betűk, nem jól leírt szavak. Istenem, de rég volt! Ahogy lapoztam az oldalakat, megállás nélkül mosolyogtam. Öröm és szomorúság mosolya volt az! Akkor még nem volt anya és apa, anya-apa volt. Akkor még volt mama. Akkor még nem volt Kiki...Levi,Lili...és Viktor. Talán régen jó volt, talán nem. Alaposan átolvastam az összes oldalt, mikor az utolsó teleírt oldalhoz értem, sóhajtottam egy nagyot. Elkezdtem megírni hat év után újra, hihetetlen hogy egy évig írtam bele, jó volt, meg minden. És akkor, puff. Egyszer csak eldobtam. Nem írtam bele többször, felnőttem. Nem tudom, fura, hogy egy gyerekkori napló, ilyen hatással lesz rám. Talán mert akkor minden szebb volt. Remegő kézzel előkaptam a tollamat, beleittam a kakaómba, vettem egy mély levegőt és elkezdtem.
"2014. 08. 27.
Kedves naplóm!
Rebeka vagyok, tudod, az a kislány aki még két copfban hordta a haját és szoknyákat hordott. És, most itt vagyok...megint. 16 évesen, egy legjobb barátnővel, egy baráttal és még kettő hihetetlenül jó baráttal. Felnőttem, kontyolva hordom a hajam, kiengedve és egy copfba. Divatos ruhákat hordok, gimibe járok. Ez már nem az a kislány aki volt. Akkor mesélek neked, hogy mi történt így hat év alatt...
Igazából az emlékek már kezdenek elhomályosodni, úgyhogy az általános iskolás évemet hagyjuk.
Gimibe járok, nehezebbek az órák...milyen jó volt amikor még csak azt tanultuk, 1+1 az kettő...de már nem, annak örülök ha egy számot látok a matek egyenletekbe. Jött Kiki a legeslegjobb barátnőm, és jött Viktor. A BARÁTOM. Csupa nagy betűvel. Aztán jött Lili és Levi. Ilyenkor mindig azt hiszik, hogy testvérek. Pedig nem. Csak rímel a nevük ☺Hmmm...elképzeltem az esküvőmet. Viktor ott áll az oltár előtt, üvölt a hangfalakból Mika - Happy Endding című dala, kint lenne a virágok közt. És....áá, túl messzire mentem. Még nem is tartunk ott, volt olyan amikor egy nap után szétmentünk :D Amikor mama meghalt, szóval....miután mama meghalt. Bocsánat naplóm amiért elkenődött a középső pár sor, csak egy nagy könnycsepp...amit már beszívott a napló papírjai. Kérdezheted. Te sírsz ? Válaszom. Nem, csak bele ment valami. Kérdezheted. Mi? Válaszom. Egy emlék. Tudod, naplóm. Erről nehéz beszélni, szóval akkor, még öngyilkos is akartam lenni, leakartam ugrani 6 méter magasról. Viktor elkapott és akkor...khm..újra összejöttünk. Még írhatnék, rengeteg, rengeteg oldalt, mert tömérdek információ van a fejemben, és nagyon sok dolog történt 6 év alatt. Szóval, megyek. Elfogyott a kakaóm.
Rebeka ♥☺ "
Könnyes szemmel feltápászkodtam a fotelről, a konyhában elég nagy zajjal csináltam kakaót, széttört a bögrém, felsöpörtem a maradványait. Vettem egy új bögrét. Öntöttem bele tejet, és amíg a kakaóhoz való tej, melegedett a mikróban üzenetem jött. Hirtelen felnevettem, huppsz. Elfelejtettem, hogy ma Kikivel kellett volna találkoznom. Ráadásul még nem is szóltam neki hogy nem megyek. Igazából azért nevettem fel, mert 22:56 volt és ezt írta: én meg vissza:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése