Prológus

Írói előszó: Sziasztok! Végre itt a Prológusa a történetemnek! Már sokan írtátok, hogy írjam meg. Szóval, itt van. Üdv: Az író.

Horváth Rebeka, egy átlagos lány. Átlagos problémákkal. Átlagos napokkal.  Egy lány aki szerelmes, egy Viktor nevű srácba. Aki minden lány álma. Végül megkapja, de vajon meddig fog tartani? Mikor már azt hisszük mindennek vége, felcsillan újra a remény. A lány, egy szörnyű szakítás után, nem csak Viktort vesztette el, hanem a nagymamáját is. Szörnyű halál érte, autó balesetet szenvedett. Rebeka, szörnyű traumába szenvedett, nagyon közel állt a mamájához. Végül, jött Viktor és itt csillant meg a remény. Újra összejöttek. De nem csak Viktor van, ott van Kiara is, Rebeka legjobb barátnője, Lili aki szintén a másik legjobb barátnője. És ott van Levi, aki Rebeka legjobb barátja. És ott van Viktor, aki Rebi szerelme. Ez az öt jóbarát nagyon jól elvannak, minden remek, és akkor azt hitted minden jó lesz? Nem. Minden megváltozott. Verekedések, balhék, elmúló szerelmek vagy éppen túlbuzgó. Rendőrég és börtön. Vajon Rebekát halál éri ? Viktort börtön ? Elkapják Jake-et, akiről kiderül, hogy évek óta körözött bűnöző ? Félelmek és rossz napok következnek. Rebeka úgy érzi romokban hever az élete,a barátai szépen sorban elmennek, kilakoltatják a családját és őt is, szinte már  kórházban lakik, már öngyilkosságot szándékoz elkövetni, de egy fura hang megállítja, és itt lesz Rebi fura...fura dolog történik vele. Ekkor még senki nem számított semmire. Ám ekkor olyan dolog történik amire senki nem számított. Ha érdekel a történet további részei, maradj továbbra is velem!

A titok 1.rész

Két ápoló nő nézett rám és egy fő orvos. Mind a kettőjükön egy maszk volt ami eltakarta a szájuk és az orruk környékét. Ez mind amire emlékszem ...

A baleset előtt

Szép nap ... nak indult volna, ha nem lettem volna élet-halál között.

    - Elmentem! - kiáltottam fel anyának. Kinyitottam az ajtót és Viktorral találtam magam szemben. Egy gyors csókkal köszöntöttük egymást majd kézen fogva kisétáltunk az előkertből, és indulhattunk is. Hogy hova? Fogalmam sincs, el valamerre.

Egy piros, fehér pöttyös labdát láttunk elgurulni előttünk. Csodálkozva néztünk.
    - Ahol labda van, ott van gyerek is. - néztem mosolyogva Viktorra. Furán nézett rám, végül megvonta a vállát.
    - Menjünk utána! - mondta röhögve Viktor.
És kábé öt perc múlva már sírtam, hogy menjünk el innen. Egy nagyon furcsa helyre érkeztünk...ki volt pusztulva az egész, romos házak és ház maradványok mindenhol, sátrak, egy nagy kút, föld út mindenhol... ijesztő volt. Viktor próbált nyugtatni de nem ment, eddig még ezt a helyet nem ismertem. Olyan érzésem volt, mintha valaki jönne mögöttünk. Egyre szorosabban fogtam Viktor kezét, féltem. Nagyon. Nem tudom, miért vagyok még mindig itt. Akár el is futhatnék. De itt maradok, Viktor mellett. Hirtelen egy nagyon furcsa, mély hang hallatszott mellőlünk.
    - Ezt keresitek? - szólt a bokor mögül a mély hang. Ezt nem hiszem el! Kidobta a mély hangú ember, a bokor mögül a labdát! Azt a labdát ami után jöttünk. A labda előttünk érkezett le, egy átlátszó madzag lógott róla. És ekkor leesett, ez a mély hangú ember vezetett minket ide! Vajon ki ez? Félve ránéztem Viktorra, ideges volt és feszült.
    - Jake. - bólintott Viktor.
    - Ááá, Viktor. - bújt elő a bokor mögül. Úgy 80-70 év körül lehetett. Ősz haja volt, ami már kezdett ritkulni, egy kicsit barna bőre volt, és még inkább barnától látszott a sok portól és kosztól ami ráragadt. Szakadt pólóban volt és szakadt nadrágban. Büdös volt. Mármint az ember, akit ezek szerint Jake-nek hívnak. - És ki a kis barátnőd ? - indult meg felém. Már éppen nyúlt volna hozzám, amikor Viktor keze suhant el előttem és hátra lökte azt az embert.
    - Őt sürgősen felejtsd el! - emelte fel a hangját.
    - Csak érdeklődtem, kedves, Viktor. - bólintott majd gúnyosan elmosolyodott. Hirtelen felnevetett Jake amitől láttam a fogait, sárgák voltak és csak négy darab volt neki. Valószínűleg egy hajléktalan.
     - Mi van most? Nem értem? Ő kicsoda? Viktor, szólalj már meg! - akadtam ki teljesen.
     - Figyelj - nézett mélyen a szemembe. - Régen volt egy-két balhém vele, volt rossz időszakom amikor erre jártam...
     - Értem... - motyogtam totál megsemmisülve. - De mit akar? - kérdeztem kiakadva.
     - Hát azt, hogy, ezt nehéz elmondani, de... - kezdte de hirtelen hátulról egy kéz ragadta meg Viktor vállát és rántotta le a földre. Ösztönösen felsikítottam. Az öregember betette két ujját a szájába és fütyült egy hatalmasat. Mi történik itt? Mi ez az egész? Viktor mit titkol? Nem értem!!! Hirtelen hátulról valaki elkapott, Jake hívta az embereit. Jajj, ne!
    - VIKTOR! - üvöltöttem el magam hisztérikusan mert közben elkezdtek elhúzni a helyszínről. Viktor, próbált kibontakozni Jake szorításából, amikor sikerült előre futott, felém. Ez az egész egy pár másodperc alatt történt. Jake felemelt a földről egy vas ásót, és Viktor után szaladt. Próbáltam kiáltani neki, hogy vigyázzon, de épp, hogy ki mondtam azt, hogy "vigyázz", már be fogták a számat. Nem tudtam, kik ezek. Teljesen kétségbe voltam esve. Még csak hátra se tudtam nézni, hogy kik azok akik elkaptak engem. Közben Viktor ide ért hozzám. Látta, hogy mindjárt ideg összeroppanást kapok, megsimította az arcom.
   - Ne félj! - suttogta. Nem akarta mutatni, de ő is félt.
   -  Szeretlek! - kiáltottam. Igaz, hogy Viktor úgy tíz centire állt tőlem. Igaz, hogy alig lehetett kivenni a szavakat, mert közben be volt fogva a szám. De, Viktor értette. Válaszra nyitotta a száját, de hirtelen Jake csapta le hátulról a vas lapáttal. Felordítottam. Erősen megharaptam annak a tagnak a kezét, aki befogta a szám, hirtelen elkapta a kezét. Ettől megbírtam fordulni és "nekem már minden mindegy" alapon ökölbe szorítottam a kezem, és bevertem mind a háromnak akik lefogtak. Az egyiknek sikeresen sikerült eltalálnom az orrát, ami eltört, sajnos orra felcsúszott az agya szegélyére, amitől azonnali halált kapott. Ott elhalálozott. A másik kettő meg csak el voltak azzal, hogy fáj nekik a szemük. Ahogy tehettem, bőgve lerogytam Viktor mellé, vérzett a feje. Ettől még jobban bőgtem. Nagyon féltem, nem tudtam mit csináljak. Az is lehet, hogy ez a vég, és például ezek a tagok kannibálok, szenvedélyesen megcsókoltam a földön fekvő, vérző fejű Viktort. Mikor bőgve felnéztem, abban a pillanatban felrántottak a földről. Láttam, hogy Viktor ébredezik.
   - Viktor! - kiáltottam, láttam, hogy erre felpattant a szeme.
Kiabáltam neki, hogy hívja a rendőrséget, de nem tudta, Jake végig ott volt. Esélyünk se volt. Semmire.
   - Nyugi kislány! - ordította mögülem az egyik ember, aki a karomat fogta le, hirtelen szúró és nagyon erős fájdalmat éreztem a bordám környékén. A hirtelen fájdalomtól felordítottam. Még hallottam, hogy Viktor ordítja a nevemet. Aztán, hirtelen minden elhomályosodott. Lerogytam a földre, éreztem, hogy még egyszer belém rúgtak, a sebem helyénél, amit a rozsdás réz tőr okozott. Ekkor még felakartam ordítani de nem bírtam megszólalni, eldőltem a földön, miközben ordítás ként csak nyögtem egyet (más nem jött ki a torkomon) és hirtelen képszakadás. Elsötétült minden.